November 1-je mindenszentek ünnepe. Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor.
A IV. században mindenszentek ünnepét még a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg (az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja.)
Az ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, valószínűleg azért, hogy ezzel szenteljék meg a kelták régi népi újesztendejét. 835-ben Jámbor Lajos frank császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett.
Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a “temetők nagy keresztjénél” ma is elimádkozzák a Mindenszentek Litániáját, és megáldják az új síremlékeket.
A gyertyagyújtás
A gyertyák a halottakért égtek, a tűz megtisztulást hoz.
Mindenszentek ünnepén, a halottak napja előestéjén a sírok néhány órára fénybe öltöznek.
A katolikus hit az üdvözültek, a szentek emlékének szenteli november 1-jét, s mindazoknak, akik már eltávoztak a földi világból.
A gyertyaláng Krisztus jelképe, aki meghalt az emberekért, hogy elhozza a megváltás fényét.
Halottaknak napja jön el
Őszirózsák, krizantémok
vigyétek a híreket,
a holtaknak üzenjük ma
mi szeretünk titeket!
Bár testetek lenn a sírban
mindörökre megpihen,
s a föld pora jótékonyan
ölébe zár odalenn…
A lelketek égi honban
Istenünknél él tovább,
emléketek úgy őrizzük,
mint csillagfény éj honát.
Halottaknak napja jön el,
kicsiny gyertyák, mécsesek
élő lángja szerte lobog,
mi gyújtottuk értetek!
Mert szívünkben éltek velünk
amíg sírba nem szállunk,
a szeretet őrzi tovább,
álmaitok s az álmunk…
A temető fényben úszik,
nincs ennél szebb alkalom,
minden mécses értetek gyúl
ezen a csodás napon!
Szerző: Szuhanics Albert